Nyitóoldal
Helyfoglalás
Meteorológia
Hírek
Írások
Fórumok
Eseménynaptár
Rekordfogások
Fotóalbum
Statisztika
Dokumentumtár
Tórendszer
Maconkai Halkatlan Büfé
Maconka - Írások

Fűszeres tavasz

2015-04-18
Sipeki Gábor
Sipeki Gábor
Azon a tavaszon sajnos nem sok időm volt a horgászatra, ezért is örültem annyira, mikor Orosz Matyi barátom felvetette egy rövidebb maconkai túra ötletét. Gyors egyeztetés után pakoltuk is össze felszerelésünket... és mint utólag kiderült, jól döntöttük!

A horgászatot megelőző napokat felhős idő jellemezte, ezen a délutánon sem történt másként. Kellemes szellő fogadott minket a gát tetejére érve. Kedvenc helyem éppen akkor szabadult fel, a kolléga már készülődött haza egy meglehetősen eredménytelen nap után. Nem kapkodtunk a táborállítással, nyolc órára sikerült elhelyezkedni: felállítottuk a sátrunkat, a horogk pedig már felcsalizva várták a bajszosokat. Az alapozó etetésre szánt körülbelül 40 gombócot a parttól 100 m-re parittyáztam be. A kedvenc etetőanyag-keverékemet használtam ezen a napon is, melynek receptjét lejjebb olvashatjátok.

Marker helyett ezúttal kacsákkal jelöltük meg az etetést :)
Marker helyett ezúttal kacsákkal jelöltük meg az etetést :)

Bevetésre készen
Bevetésre készen

A halak nem igyekeztek az etetés felé, az első kapás 4 óra csend után, éjfél körül érkezett. Valami piszkálni kezdte a csalimat. Bele-bele húzott, majd visszaejtette kicsit, aztán egy helyben maradt a swingerem. Pár újabb apró húzás után megelégeltem a dolgot és bevágtam. Gyenge ellenállást éreztem, partig tekertem az ólmot. Eleinte keszegre gyanakodtam, de csak nehezen tudtam felemelni a fenékről. „Ez valami más lesz!”, gondoltam. Egy 3 kg körüli tok vette fel a fixre állított szerelékem. Gyors horogszabadítás után vissza is engedtem a vízbe. A felcsalizott horgot visszadobtam és vártam az újabb jelentkezőt. Pár perc múlva a másik botomon ejtős kapással jelentkezett a következő versenyző. Bevágás után csobbanást hallottam az etetésről: nem volt kérdés, ismét egy tokot akasztottam. Szépen küzdött, de még nem nőtt elég nagyra ahhoz, hogy ellenfél legyen. Fertőtlenítés után követte társát vissza a vízbe. Pár szem bojlit csöveztem az etetésre, de ez az éjszaka már nem tartogatott több akciót számunkra.

Barátom korán ébresztett. Amíg ő kiballagott napijegyért, én csöveztem pár golyót, majd nekiláttam az etetőanyag bekeverésének. Egy zacskó Top Method Feeder - Total Fish etetőt kevertem 3 kg Magyar Betyár etetőanyaghoz. Ez a mix egy kellemesen fűszeres, picit halas keverék, melyet azóta is nagy megelégedéssel használok. Ehhez a mixhez két kilogramm kukoricadarát adtam, mivel ebben az időszakban a mennyiségnek nagyobb szerepet tulajdonítok a minőségnél. Természetesen még jobb a hatás, ha nem „butítjuk le” a keveréket, de még így is kellőképpen fűszeres marad az etetőanyagunk. Két doboz csemegekukorica és 2 kg 20 mm-es, az etetőanyaggal harmonizáló, kolbászos bojli került még a vödörbe.

Így néz ki a kész keverék
Így néz ki a kész keverék

Tartalmas gombócok
Tartalmas gombócok

Keverés közben éles sípolás törte meg a csendet: valami szép lassan megindult a szerelékemmel. Már a kapásából sejteni lehetett, hogy olyan hal, amiért kijöttem horgászni. Bevágás után nem maradt kétségem. Azonnal a fékhez kellett nyúlnom és csak 30 méter után tudtam megállítani ellenfelem.

Elkezdődött a huzavona. Nehezen sikerült visszanyernem pár méter zsinórt, de a hal újult erővel indult az ellenkező irányba. 20 perc után tudtam csak partközelbe terelni a jó erőben lévő pontyot. Matyi éppen időben érkezett segítségemre, izgatottan indult le a kövezésre a merítővel. A zsinór túloldalán azonban nem tűnt még elég fáradtnak a hal, újabb és újabb kirohanásokkal próbált szabadulni a horgomtól. Sikerült közelebb tekernem a parthoz, de rendesen bele kellett kapaszkodnom a botba, hogy fel tudjam húzni a felszínre. Gyönyörű töves bukkant a fel, de nem nézhettük túl sokáig. Megfordult, majd ismét a mélybe tört. Lassan, de biztosan sikerült kifárasztani és szákba terelni az éhes vendéget. A horogszabadítást sebfertőtlenítés követte, majd előkerült a mérleg is. 14,12 kg-ot mutatott. Értesítettük a halőrt, majd a halat pontyzsákostól visszahelyeztük a vízbe. Sikeremen felbuzdulva barátom sem tudott tovább várni, bedobta felszerelését, majd segített befejezni a gombócolást. A napijegyek kiosztása után megjelent az ügyeletes halőr és hitelesítette a pikkelyest. Életem talán legszebb hala volt a kezemben, ráadásul én akaszthattam meg elsőként.

Gyönyörű pikkelyes, 14,12 kg
Gyönyörű pikkelyes, 14,12 kg

A visszaengedést etetés követte, és nem is maradt el a várt eredmény: a feltámadó széllel megjött a halak étvágya. Egymás után érkeztek a 4-8 kg közötti éhes bajszosok. Nyolc óra lehetett már, mikor újra lassú húzást jelzett a kapásjelzőm. A bevágás után nem volt kérdéses, újabb öreg példány került a horgomra. Nem adta magát könnyen ő sem, negyedóra múlva sikerült matracra tennünk a szép tükröst, mely 11,57 kg-ot nyomott.

Hibátlan tükrös, 11,57 kg
Hibátlan tükrös, 11,57 kg

Matyi horgára is érkeztek az újabb és újabb pontyok, nem volt egy unalmas percünk sem. Ha épp nem fárasztottunk, akkor a másiknak segítettünk meríteni. A szomszéd sporttársak is megkörnyékeztek sikerünket látva, mi pedig örömmel adtunk a Haldorádó alapanyagokból készített csalinkból.

Tíz óra után már ritkultak a kapások, így sikerült befejeznünk a sokadszorra elkezdett reggelit. Bojlival pótoltam a megcsappant etetést, ám a szélben nem volt egyszerű elérni a kívánt távolságot. A kapások tovább ritkultak, egy-másfél órát is vártunk a halakra. Lassan kisütött a nap és levehettük a melegítőket. Elmaradhatatlan sörözgetés és beszélgetés mellett vártuk Matyival az újabb fárasztást. A csalin továbbra sem változtattunk: egy szem 16 mm-es kolbászos golyó, szivaccsal könnyítve. A csalizó bojlit 700 g Haldorádó Magyar Betyár és 300 g Top Method Feeder - Total Fish felhasználásával készítettem.

Már négy óra körül járhatott az idő, amikor ejtős kapás törte meg a csendet. A bal oldali bottal az etetés túlsó felén kerestem a halakat, nem hiába. Mire leértem a bothoz, már orsóra húzott a hal. Annyira megiramodott a csalimmal, hogy bevágni sem mertem, nehogy kiszakadjon a horog a szájából. Leemeltem a botot az állványról és lazán hagytam a féket. Nehéz volt a part felé terelni a halat, hiába volt 30-as zsinór az orsóm dobján. Minden próbálkozásom ellenére továbbra is jobbra tartott. Kénytelen voltam utána menni, mert már két szomszéddal odébb is jelezték, hogy átment a felszerelésük fölött. Nagyon szépen küzdött, sokáig nem mutatta meg magát ez a hal sem. Még 10 percig pocskolt a szák előtt, mire sikerült beleterelni. A matracon derült ki igazán, hogy nem volt elég neki a 20 perces küzdelem. Ketten is alig tudtuk lefogni az újabb rekordméretű tövest, amely 13,80 kilogrammot nyomott a mérlegeléskor. Egy régi horgot is találtunk a szájában, amitől óvatosan megszabadítottuk. Fertőtlenítést követően őt is kíméletesen visszaengedtük lételemébe.

A kemény ellenfél végre a partra került, 13,80 kg
A kemény ellenfél végre a partra került, 13,80 kg

Gyorsan eltelt a nap, az este közeledtével frissítettünk az etetésen, aztán pihenni mentünk a fárasztó nap után. Már besötétedett, amikor megszólalt az első jelző. Elsőként Matyi botján szippantotta be egy hal a 16 mm-es, szivaccsal könnyített oldódó kolbászos golyót, aztán ponty pontyot ért a matracon. Nem volt ritka, hogy mindketten egyszerre fárasztottuk a 8 kiló fölötti jószágokat. Amíg én egy nyurgával küzdöttem, barátom egy szép tükröst segített matracra.

Fényképezni sem tudtunk békésen, húzós kapást jelez az elektromos
Fényképezni sem tudtunk békésen, húzós kapást jelez az elektromos

A mozgalmas éjszaka egyik vendége
A mozgalmas éjszaka egyik vendége

Újabb szép tükrös
Újabb szép tükrös

Hajnali egy óráig tartott az ingázás a rod-podtól a sátorig, azután ismét elcsendesedett a part, csak a békák brekegését lehetett hallani. Hiába csöveztük tovább a bojlit, elmaradtak a kapások. Az etetés széléről sem érkezett újabb hal. Fáradtan mentünk aludni a mozgalmas nap után.

Reggelre kissé feltámadt a szél
Reggelre kissé feltámadt a szél

Reggel lassan bepakoltunk az autóba, majd elégedetten hazaindultunk. Jól működött a házi készítésű csalink, a 20 Celsius-fok körüli vízben szívesen fogyasztották őket kedvenceink. Sajnos Matyinak ez alkalommal nem sikerült rekordméretű pontyot fognia, ám a következő horgászatunkon megfordult a szerencse, de ez már egy másik történet… :)

Írta: Sipeki Gábor
Fotók: Orosz Mátyás

 

Hozzászólás, vélemény - eddig 4db, utolsó: 2015-04-18 19:05:39

 

Írás ajánlása ismerősnek!